süninapló #05

Nem hiába él az a felfogás a köztudatban, hogy mielőtt az ember gyereknevelésre vállalkozna, először tartsa életben a szobanövényeit vagy képes legyen gondoskodni egy háziállatról. Franklin olyan sok mindenre megtanít minket, a vele történő foglalkozás olyan kompetenciákat fejleszt, amelyekkel amúgy nem vagy csak más formában kerülnénk kapcsolatba.

• Franklin türelemre tanít. Süni létére nem meglepő, hogy félénk állatka, így igazi csodaszámba megy, ha a helyére visszatéve egyből az itatójához szalad és a nyilvánosság előtt issza a vizét. Ilyenkor néma csendben, mozdulatlanul kell várni, nehogy ősünisége megijedjen és beszaladjon a bújózsákjába, hiszen ritka pillanat az ilyen. Ugyanígy türelemmel és mozdulatlansággal jár az is, ha pisil-kakil vagy csak a Dreamies falatkáit nyammogja.
• Franklin törődésre tanít. Mivel ő saját magát nem nagyon tudja ellátni és nyilván mi Kolossal azért vagyunk, hogy a tőlünk telhető legtöbb dolgot megadjuk neki, így nem kérdés, hogy az olyan apróságoktól kezdve, mint hogy mindig legyen táp a tálkájában, víz az itatójában, tisztaság a helyén, az olyan komolyabb dolgokig is, hogy a körmei mindig ápoltak legyenek és a lehető legtovább kihúzva a fürdetésig eltelt időt (Franklin utál pancsizni) azért ne egy bűzgombóc legyen a süni, ez mind a mi feladatunk, amire naponta oda kell figyelnünk. Takarítani a helyét, a kerekét mind-mind felelősség, de olyan dolgok, amiket szívesen megcsinálunk, hiszen ezzel neki teszünk jót.
• Franklin az élet apró örömeire tanít. Amikor hazafelé tartok a munkahelyemről, mindig beugrik, hogy nemsokára már ölelgethetem a sünikét. Lehet akármilyen rossz napom, idegesítő utastársaim a villamoson, sünimanó mindezt két másodperc alatt el tudja velem feledtetni. Az esti filmnézéseket pedig mindig feldobja, ahogy pocakcimogatásért kuncsorog.
• Franklin felelősségre tanít. Felelősek vagyunk érte, azért, hogy milyen élete, milyen életkörülményei vannak. Figyelnünk kell a hőmérsékletre, hiszen a sünik könnyen hibernálódhatnak, ha nincs megfelelő melegség biztosítva nekik. Minden reggel (még ha ő a legkevésbé sem szereti, hogy ébresztgetjük, mikor már végre alvásidő lenne) ellenőrizzük, hogy minden rendben van-e, nem történt-e vele bármi az éjszaka folyamán.
• Franklin kitartásra tanít. Sokszor eszembe jut futóversenyeken, hogy ő éjszakánként mennyit tekeri a kerekét (elvileg akár 8-10 kilométert is lefutnak a sünik éjjelente), így hatalmas motiváció számomra és mindig ad egy kis löketet, ha már fáradnék.
• Franklin elfogadásra tanít. Nem minden süni egyforma és bár nekünk ő az egyetlen sünink és igazából nincs is kihez hasonlítani, mégis tudjuk, hogy ő (és mint minden más állatka is) egy külön egyéniség. Franklin nem szalad akkor a kerékben, ha látjuk, csakis éjszaka, amikor leoltottunk minden lámpát és elcsendesedett a lakás, ő csak akkor jön elő. Nem szokott a hátára kenni semmit, talán max. kétszer fordult elő ilyesmi (a sünik, ha idegen szagot/ízt éreznek, akkor habzás kíséretében a hátukra kenik, mintha ezzel raktároznák el ezt az új “élményt”).

Franklinért felelősek vagyunk és nemcsak azért, mert a nevünk ott szerepel a származási lapján, hanem mert már több, mint másfél éve családtag és nagyon szeretjük.