“Stockholm kék a tengertől, zöld a tűlevelű fenyőktől, sötétvörös azoktól a házaktól, melyeket mintha hajdani játékszerünkből, az építőkövekből rakták volna össze.”
“Éjjel tizenegykor még szikrázik a nap. Éjfélkor olvasni lehet az utcán. Hajnali fél kettőkor kertem padján a nyírfák alatt a verőfény aranylik. Ijedelmesen közel vagyunk az északi sarkhoz. A nap sohase nyugszik le. El-eltűnődöm azon, milyen nehéz, szinte emberfölötti dolguk lehet ilyen fehér éjszakákon a szegény, jobb sorsra érdemes betörőknek.”
Kosztolányi Dezső, 1934
A skandináv országok jó ideje bakancslistásak voltak nálam. Érdekes, hogy a meleget, a nyarat jobban szeretem, mint a fagyos teleket, amik ezekre az országokra jellemzők, mégis valamiért közel állnak hozzám. Az egyszerű, minimalista skandináv dizájn, az élethez való hozzáállásuk, legyen szó a lagomról, a hyggeről vagy a sisuról, mind valami olyan, amit próbálok én is a mindennapjaimba beépíteni. Eredetileg egy Malmö-Koppenhága utazást terveztem, ám amikor már épp foglaltam volna le a repjegyet, láttam, hogy Malmöbe csak este indul a járat. Az nem jó, gyorsan valami mást kellett kitalálni, de mindenképp az északi országoknál maradva. Oké, akkor legyen mondjuk Stockholm! Igen, vannak szuper olcsó jegyek pont a szülinapom idején. Átmentem Koloshoz a nappaliba: “Stockholm is jó lesz?” “Nekem mindegy, csak menjünk valahová!” Hát így lett végül utazásunk célpontja a svéd főváros.
Újra elolvastam a Lagom könyvet, felírtam mindent, amit meg akartunk nézni abban a pár napban, minderre volt jócskán időm, nálam egy-egy utazás a repülőjegy megvásárlásával kezdődik, és az indulásig tartó idő is az út része. A felkészülés ideje. Ráhangolódok, utánaolvasok, jegyzetelek, félig már ott vagyok. Aztán abban a pár napban próbálok mindent maximálisan megélni. Majd jön a lecsengés, fotók megosztása, élmények mesélése és elraktározása.
Május 22-én, a 30. szülinapomon indultunk. Sokan kérdezték, hogy meglepetés volt-e az út, de mindenkit ki kellett ábrándítanom, hogy ezt saját magamnak szerveztem meg. Mert imádok utazást szervezni: minden egyes lépését, az izgalmakat, a várakozást. Hideg, esős időben szállt fel a gépünk Budapesten, majd napsütésben, közel 30 fokban szálltunk le a Stockholm Skavsta reptéren, Stockholmtól kb. 100 km-re. A buszjegyet már otthon lefoglaltam a Flygbussarna járatára, ez közvetlenül a reptérről vitt el minket Stochkholm városközpontjába. Útközben csodaszép erdők, bordó faházak (ezeket még sokat fogom emlegetni) mellett suhantunk el, a buszon suhant a wi-fi, egy kijelzőn pedig láthattuk, hogy mennyi idő múlva érünk a fővárosba.
Miután leszálltunk a buszról, vettünk egy 7 napos tömegközlekedési bérletet, vagyis egy kártyát, amit még évekig tudunk használni, ha esetleg arra járnánk ismét. Metróra szálltunk, majd elmentünk a szállásunkra, a Niro Apart Hotelbe. A szállásról tudni kell, hogy naponta csak pár órát vannak ott a recepción, amúgy minden kódokkal működik. Egy kóddal nyitható kulcstartó dobozkából tudtuk kivenni a szobánk kulcsát, ezt és a bejáratot nyitó kódot e-mailben küldték el nekem. Annyi kellemetlenség volt az elején, hogy megírták azt is, hogy első nap egy másik szobában leszünk, majd a második naptól foglalhatjuk el a végleges helyünket. A szálláshely nagyon modern volt, tavaly nyitottak, egyedüli hátrányként tudnám említeni, hogy a szobánknak nem volt ablaka. Ezt persze tudtam előre, ha ablakos szobát kértem volna, az naponta 5000 Ft-tal lett volna több, úgyhogy 25 ezer Ft mínusz helyett inkább annak örültem, hogy a szobánkhoz tartozott egy kis konyha is hűtővel, mikróval, mosogatógéppel és étkezőasztallal. Ritka az ilyen, és nekem többet ért, mint az ablak. Lecuccoltunk az ideiglenes szobánkban, majd elindultunk kicsit felfedezni a környéket. Lementünk a partra, majd annyira megtetszett, hogy mindenki ott piknikezik, ezért muszáj volt nekünk is valami ennivaló után nézni. Végül a 7-Elevenben vettünk egy-egy calzonet, én pedig egy kanelbullart is, mégiscsak szülinapom volt, és hát a fehéjas tekercs országában kötelező volt rögtön megkóstolni. Sétálgattunk még a naplementében este 9 után, és gyönyörködtünk az orgonabokrokban, amik szinte minden utcában illatoztak. Ide kicsit később érkezett a tavasz, de nem bántam, mert így nekem idén kétszer volt orgonavirágzás.
A második nap délelőttjén Stockholm óvárosát, a Gamla Stant fedeztük fel. Macskaköves, keskeny utcákon sétálgattunk, néha eleredt az eső, így a reggelinket sem egy padon üldögélve, hanem az esernyő alatt állva ettük meg, de így is elég romantikus volt. Megkerestük Stockholm legkeskenyebb utcáját (Mårten Trotzigs gränd) és a legkisebb szobrát, Järnpojke-t, avagy “a Holdat néző kisfiút”. Elsétáltunk a svéd Királyi Palotához, aminek csak az előterébe mentünk be. Itt minden nap van egy nagyobb ceremóniával egybekötött őrségváltás, ezt sajnos nem láttuk, de a bejáratnál álló őrt pont akkor váltották le, amikor ott voltunk.
Az ömlő eső elől végül bemenekültünk a svéd Nemzeti Múzeumba, melybe ingyenes volt a belépés. Kicsit megszárítkoztunk, majd megnéztük az egész gyűjteményt. Korszakok szerint lebontva járhattuk végig a termeket, a svéd alkotások mellett láttunk Rembrandt festményt is. Nekem legjobban a modern dizájnt bemutató rész tetszett a legjobban, valamint Finn Juhl, a dán dizájner mini kiállítása.
A múzeumlátogatás után visszatértünk a szállásra, hogy elfoglaljuk az új szobánkat, amiben az utazás végéig laktunk.
Még az érkezés napjának estéjén láttuk, hogy van egy domb, ahová még akkor is jócskán odasütött a nap, amikor mi már árnyékban voltunk a vízparton. Így megnéztük közelebbről is ezt a helyet, ahonnan csodálatos kilátás nyílt Stockholmra.
.napos oldal. 