Az utolsó teljes napunkat Amszterdamban töltöttük, rengeteget sétáltunk a kedvenc kis házaim között, majd átmentünk komppal (ami ingyenes) a város külső részébe. Ott is tettünk egy nagy sétát, bár az a kissé ipartelepre hasonlító közeg Kolosnak jobban bejött, én maradok inkább a dülöngélő házikóimnál.
Ebédre ismét helyi specialitást, sült krumplit ettünk, ezúttal az egyik legnépszerűbb helyen, a Vleminckx Sausmeestersnél, ahol a nevéből is adódik, hogy rengeteg féle szósz közül választhattunk. Én végül hawaii, Kolos pedig amerikai szószt kért, majd a finomságainkkal együtt leteleptedtünk az egyik csatorna partjára.
Utolsó napunk reggelén kicsekkoltunk a szállásról, majd bevonatoztunk Amszterdamba, ahol még volt egy kis időnk, így befizettünk egy hajókázásra. Jó volt a csatornákon haladva is megismerni a várost, itt tudtuk meg többek között, hogy a házak utca felé eső homlokzata valójában az épületek hátulja és ezek többsége korábban mind a vízben állt, ezért építettek az oldalukba lépcsőt, valamint sok ajtó korábban ablakként funkcionált.
Dél körül elbúcsúztunk Amszterdamtól, hiszen indult a buszunk Eindhovenbe, ahonnan repülővel folytattuk utunkat hazafelé.
Nagyon tetszett az egész hollandiai utazásunk, egyáltalán nem bánom, hogy nem Amszterdamban volt a szállásunk, egy kicsit más részét is megismerhettük az országnak, az pedig külön élmény volt, hogy az Északi-tengerhez is eljutottunk. Nem mondom, hogy nem maradt ki sok minden, de ennyi napba most ennyit sikerült beletennünk, amit terveztünk, azt nagyjából sikerült megnézni. Nem szeretem nagyon telezsúfolni a napokat, jó egy kicsit belemerülni a város légkörébe, kicsit lelassulva is megismerni új helyeket. Sok élménnyel lettünk gazdagabbak, biztos, hogy még jó darabig töltekezek ebből az útból.
Harmadik napunkat egy csodaszép helyen, az Északi-tenger partján töltöttük. Vonattal jutottunk el Zandvoortba, ahol leszállás után szinte csak pár lépés volt és meg is pillantottuk a tengert. Hétvége volt és nagyon szép idő, így rajtunk kívül is rengeteg ember döntött úgy, hogy a vízparton tölti szabadidejét. Hatalmas sétát tettünk, kicsit még mezítláb is belementünk a tengerbe, ami persze jéghideg volt, de ennek ellenére még így is voltak merész fürdőzők. Gyűjtöttünk sok szép kagylót, hallgattuk a hullámokat és élveztük, hogy csak kint lehetünk a friss levegőn. Ebédre pedig megkóstoltuk a holland halételt, a kibbelinget, ami véleményem szerint sokkal finomabb, mint a fish & chips.
Nagyon régóta tervezgettük már Kolossal ezt az utazást, de aztán valami mindig közbejött, emiatt mindig halasztottuk. De amint lefoglalsz egy repülőjegyet, azzal biztossá is válik az út (legalábbis nagy valószínűséggel), így ki is választottunk egy október eleji hosszú hétvégét az utunk időpontjának.
Kicsit hasonlóan terveztem meg ezt az utat is, mint tavaly ősszel az angliait. Az volt a cél, hogy ne csak egy helyet nézzünk meg, hanem kicsit kiránduljunk is az országon belül. Ez már részben ott el is dőlt, hogy maga a szállásunk nem Amszterdamban, hanem egy attól kb. 15 perces vonatútra, Zaandamban volt. Nem titok, Amszterdam nagyon drága hely és még ez az opció tűnt a legjobbnak számunkra. Az Easy Hotel lánc egyik szállodájában laktunk, semmi extra, nagy és kényelmes ágy, nagy ablak kilátással a városra, tévé, wifi, fürdőszoba törölközőkkel. Ja és nagyon-nagyon közel nemcsak a vasútállomáshoz, hanem élelmiszerbolthoz is, konkrétan egy sétálóutcán volt a szállásunk telis-tele üzletekkel. Pont szemben egy Albert Heijn (ez a holland szupermarket lánc), mellettünk egy Primark (veszélyes, tudom), pár lépésre egy Hema. Szóval nem lehetett okunk panaszra, Londonban a városban laktunk, mégis kb. 45 perc volt beérni a központba.
Na de vissza az utazáshoz. Wizz Air-rel repültünk, akiknek ugye nincs közvetlen járatuk Amszterdamba, ezért elsőként Eindhovenbe mentünk repülővel, majd pedig busszal jutottunk el a fővárosba. Az Air Express buszt választottam, lehetett volna azt is, hogy tömegközlekedéssel bemegyünk Eindhovenbe, majd onnan vonattal Amszterdamba, de árban nagyjából ugyanannyira jött volna ki, ez meg talán kényelmesebb is volt. Az út egész gyorsan eltelt, a busz ablakából kicsit beleleshettünk a holland tájba, rengeteg szélerőmű és a végtelen zöldben vígan legelésző tehenek mellett suhantunk el. A busz pont a városközpontban tett le minket, így egyből bele is csöppentünk a nyüzsgő Amszterdamba. Kicsit sétálgattunk, megpróbáltuk felvenni a nagyváros ritmusát, majd el is költöttük első ebédünket, az egyik helyi specialitást: sült krumplit. Kivételesen majonézzel ettem, de így is nagyon ízlett. Azt hiszem, ha már nagyon Hollandia hiányom lesz, akkor itthon is így fogom enni.
Délután 1 órára regisztráltam egy ingyenes városnéző túrára (ez is csak úgy ingyenes ugye, hogy a végén becsületkassza van). Egy szuper idegenvezetőt fogtunk ki, tökéletesen értettem mindent és nagyon érdekes dolgokat tudtunk meg a városról. Az amszterdamiak híresek a toleranciájukról, ez a történelem során többször is megmutatkozott, de ma is érezhetjük ezt, gondoljunk csak a legális marihuana fogyasztásra vagy a prostitúcióra. A hippikorszak heroinfogyasztói után jobbnak látták a helyiek, ha nem tiltják be teljesen a drogokat, hanem inkább azok egy enyhébb változatát legalizálják. A lányok pedig, akik a Vöröslámpás negyed kirakataiban próbálják magukhoz csábítani a pasikat, a lehető legnagyob biztonságban űzhetik ezt az iparágat. A helyeket úgy bérlik és minden be van kamerázva, viszont fotózni tilos, ezért ott nem is készítettem képeket. (Állítólag képesek kijönni az utcára és belehajítani a telefont a csatornába.)
Második napunkon ismét amszterdami városnézés volt a program, majd ebédidőben a híres piacra, az Albert Cuypmarktra mentünk, ahol egy kis street food ebéd után desszertnek megkóstoltuk a helyi édesség, a stroopwafel frissen készített változatát. A délután további részét a Museumpleinen töltöttük, ami egy nagy park a múzeumnegyedben. Vittünk magunkkal egy coffeeshopban vásárolt (igen, ha kávézni akarsz, akkor az a café, de ha valami másra vágysz, akkor az olyan jellegű dolgokat a coffeeshopokban kell keresni) cigit, de egyikünk se egy nagy dohányos, ebben meg elég sok volt a dohány is pluszban, szóval nem volt túl jó élmény. Előző nap is pórul jártunk a space cake-ünkkel (igen, ha azt akarod, hogy ne csak egy sima süti legyen, amit eszel, akkor így kell kérni), mert bár rettenetesen finom volt, de valószínűleg elrontottuk azzal, hogy ettünk előtte mást is. Mindegy, azért élveztük a napsütést és kicsit megpihentünk. Kora este a Van Gogh múzeumba mentünk, a több emeletes épületben korszakokra lebontva és tematikusan is végignézhettük a festő alkotásait. Nemrég olvastam el a Van Gogh életéről szóló könyvet, így eléggé képben voltam vele kapcsolatban és bár részletesek voltak a múzeum információs szövegei, azért néha tudtam egy-két dolgot mondani még pluszban Kolosnak. A festményeket bemutató tárlat után még megnézhettük a Van Gogh Dreams kiállítást is, ami kicsit bevezetett minket Vincent utolsó éveibe, amikor is kissé elborult már az elméje és kicsit sok volt az abszint is. Kellően ráhangolódtunk az este további részére, hiszen volt nálunk még egy süti, ami már tényleg hatott. És hogy mik a hatások? Mindent nagyon élesen kezd érzékelni az ember, minden nagyon hangos lesz. És igen, vicces süti, ezért sokat lehet tőle nevetni is, de ami a legjobb, hogy a humorfaktort is felerősíti, kár, hogy nem jegyzeteltünk közben, lett volna jó sok poén. Van olyan is, hogy elfelejted miről beszélsz, ez azért elég ijesztő. De minden sokkal finomabb is lesz, főleg a stroopwafel, ami már alapból is az.
Így telt az első két napunk, most pedig jöjjenek a képek: