Ez volt az az utazás, amit már nagyon régóta terveztünk. Ez a “majd egyszer jó lenne elmenni”, de aztán valahogy folyton elhalasztottuk. Egészen az idei nyárig!
Nagyjából összeírtam, hogy mit érdemes megnézni, kinyomtattam a legfontosabb tudnivalókat róla, és felírtam pár kemping címét is. Így indultunk útnak Kolossal és Baby Dokkerrel. Az indulás előtti éjszakát Keszthelyen töltöttük, hogy ennyivel is kevesebb legyen egyben az út, a távollétünk alatt Anyu vigyázott Franklinre.
Elsőként a szlovén hegyek felé vettük az irányt, a Vintgar-szurdok csodaszép mészkő sziklafalai között és néhol csendesen, máskor hatalmas robajjal folydogáló Radovna folyó mentén sétálhattuk végig az 1600 méteres szakaszon (mi oda-vissza mentünk, mivel a parkolóhoz kellett visszamennünk. A szurdokot 1891-ben fedezték fel és már 2 évvel később látogatható volt. Két építményt találhatunk a szurdokban, az egyik egy vasúti híd, a másik pedig egy gát, amin keresztül egy vízerőműhöz vezették a vizet. Szombati napon mentünk, így a sok látogató várható volt, de sikerült kényelmesen végigjárnunk, volt időnk gyönyörködni, egy sziklán napozva pár falatot is megettünk, és egész sok képet sikerült készítenünk úgy, hogy nem volt rajta senki más.
Az első napokra azt terveztük, hogy a hegyekben maradunk, túrázunk, ám ezt kissé felülírta végül a hely zsúfoltsága. A szurdok bejárása után a Bohinji-tóhoz mentünk, közvetlenül mellett néztem ki egy kempinget, amire viszont kitették a megtelt táblát. Újra kellett terveznünk, de elsőként még ki akartuk élvezni a gyönyörű tavat, úgyhogy belógtunk a kemping strandjára. Óriási élmény volt a kristálytiszta tóban fürdeni, még annak ellenére is, hogy meglehetősen hideg volt (annyira azért nem, mint a Vintgar-szurdoknál a folyó, amibe csak picit belesétáltunk bokáig, de olyan fájdalmat okozott a jéghideg víz, hogy gyorsan ki is szaladtunk belőle). A strandolás után sétálgattunk egyet a környéken, ha még ottmaradtunk volna, akkor bőven lett volna lehetőség a túrázásra, így csak egy kisebb sétát tettünk még a tó körül, a fenyvesek és hatalmas sziklák között. Kolos még a tó melletti parkolóban összeismerkedett spanyolokkal, akik szintén pórul jártak, amiért nem lehetett megszállni a kempingben. Ők javasoltak egy applikációt, ami kimondottan lakóautósoknak készült, és térképen jelzi, hogy hol lehet megállni az autóval, hol van wc, fürdő, kemping stb. Szlovéniában tilos a vadkempingezés, ezért mindenképp ki kellett néznünk egy helyet, a parkolóban nem maradhattunk. Végül nem olyan messze volt egy lakóautó kemping (legnagyobb luxus a wc és a csap volt + a szép táj, ugye), ahol az első éjszakánkat töltöttük. Rengetegen voltak még rajtunk kívül, sokan kiszorulhattak még a kempingből. Azt hiszem, az egész Bohinji-tóra kitehették volna a megtelt táblát. Reggel végül úgy döntöttünk, hogy nem megyünk vissza a kempinghez, hátha lesz hely alapon (azt mondták, hogy reggel 8-ra menjünk oda, viszont már egész konvojok tartottak arra, mikor útnak indultunk). Még megálltunk azon a hűvös reggelen a ködös tónál, majd a tenger felé vettük az irányt.
.napos oldal. 