BERLIN (1. rész)

Az első részben:

• Repülés
• “Az NDK mindennapjai” kiállítás
• Currywurst a Konnopke’s Imbißben
• East Side Gallery
• Checkpoint Charlie
• Potsdamer Platz és a Sony Center

Vannak tervek, amik csak álmok maradnak csupán, ha nem teszünk értük. A “majd egyszer” filozófiája nem megoldás, ha az ember valóra akarja váltani az álmait, akkor bizony le kell foglalni a repülőjegyet. Én is így tettem, Anyuval júliusban pár napot a német fővárosban, Berlinben töltöttünk.

Azért esett erre a városra a választás, mert mindenképp olyan helyet akartam, ahol németül beszélnek (hogy Anyu kamatoztathassa a nyelvtudását), viszont kicsit távolabbi város, mint mondjuk Bécs. Így lett az út célpontja Berlin, ami kellően messze volt ahhoz is, hogy már repülőre kelljen ülnünk.

Csütörtök kora reggel indult a gépünk Budapestről, szerencsére minden gördülékenyen ment, hiszen nem olyan régen repültem utoljára, így már képben voltam, hogy mi merre van és mit hol kell elintézni. Anyunak nagyon tetszett a repülés, ő most utazott így először, viszont a leszállás már nem volt annyira zökkenőmentes, mivel egy hatalmas esőfelhő állta az utunkat, ami miatt kissé dobálózott a gép. Anyu azt hitte ez a normális, de aztán jeleztem, hogy hát azért ez még egy kicsit nekem is sok volt.

Mint említettem, egy viharfelhőn keresztül szálltunk le, ami azt jelentette, hogy szakadó esőben érkeztünk meg Berlinbe. Számítottunk rá, hogy rossz idő lesz, így nem ért minket meglepetés. Még megvártuk Anyu bőröndjét, majd az ottani tömegközlekedési automatánál bénáztunk egy sort, pedig ahhoz képest, hogy a visszaút előtt mennyit bénáztunk, ez még nem is volt semmi. Lényeg a lényeg, nem túl felhasználóbarátok az automaták, se angol, sem pedig német nyelven. Azért nagy nehezen és együttes erővel összehoztuk, hogy legyen 7 napos bérletünk és egy kiegészítő jegyünk a C zónára.

S majd U Bahnnal mentünk be a városba, ahol elsőként a szállásunkat kerestük fel. Sajnos csak délután lehetett becsekkolni (itt nem voltunk olyan szerencsések, mint Londonban), így gyorsan ki kellett találnunk, hogy mivel üssük el az időnket. Ezzel nem is lett volna gond, csak éppenséggel szakadt az eső, a cipőm már teljesen átázott, úgyhogy mindenképpen benti program után kellett néznünk.

Így esett a választásunk a Kulturbrauereiben található, “Az NDK mindennapjai” című kiállításra, ami nagyon színvonalas volt és tényleg érdekesen mutatta be, hogy hogyan éltek akkoriban az emberek. Rengeteg interaktív része volt a kiállításnak, sőt egy korabeli bolt berendezései között még olyan konzerveket is láthattunk, amiket még abban az időben gyártottak. Azért persze nem kóstoltam volna meg, de érdekes volt látni ilyesmiket is.

Még egy külön balatoni részleg is volt, a németek gyakran töltötték a szabadságukat a magyar tenger partján, érdekes volt egy német múzeumban balatoni képeslapokat nézegetni.

Az ebédünket a közeli Konnopke’s Imbißben fogyasztottuk el, ami az egyik legnépszerűbb berlini currywurstos hely. Ez a currywurst az itteni specialitás, szinte minden sarkon ezt árulják. Főtt, majd megsütött és felkarikázott virsli zsemlével vagy hasábkrumplival, megszórva curry fűszerkeverékkel és meglocsolva giga mennyiségű (értsd ez alatt, hogy még az én átlagos mennyiségemet is bőven meghaladó, pedig nem szoktam vele spórolni) ketchuppal.

Miután jóllaktunk, az East Side Galleryhez mentünk, ami a régi berlini fal egy nagyjából 1 kilométer hosszan elnyúló falszakasza, amire mindenféle művészek (magyarok is) festették alkotásaikat. Sajnos nagyon eleredt az eső, így csak egy kis részét tudtuk megnézni, de később még visszatértünk.

Délután visszamentünk a szállásra, most már sikerült elfoglalni a szobát. A Select Hotel Checkpoint Charlieban laktunk, szinte már a belvárosban.

Kicsit rendbe szedtük magunkat, majd még egy picit sétálgattunk, megnéztük a közelben lévő Checkpoint Charlie-t (nem véletlen a szálloda neve), ami egy katonai ellenőrzőpont volt, manapság pedig egy igazi turistalátványosság, hiszen abból csinálnak pénzt, hogy az amerikai egyenruhába öltözött katonákkal lehet fotózkodni.

Az eső lába továbbra is lógott, néha eleredt, néha picit elállt, de azért még sétálgattunk egyet a Potsdamer Platzon, felnéztünk a hatalmas épületek felé és bementünk a Sony Centerbe, ami egy igazi modern része Berlinnek.